Kishegyes Bácska szívében a Krivaja folyó két partján, a Telecskai dombok ölelésében fekszik, Szabadka és Újvidék között félúton. Lakosainak száma eléri az 5800-at, többségében magyar nemezetiségűek, de élnek itt szerbek és romák is.

A falu neve a történelem folyamán először 1462-ben bukkan fel, amikor Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek Szabadka táján több pusztát ajándékozott, köztük Hegyesthwrolt is. A ma itt élők őseinek zöme 1769 tavaszán Békés megyéből, Szentandrásról érkezett. A Szent Anna tiszteletére emelt templomunkat 1788-ban szentelték fel. A falu az újratelepítés során a Krivaja (Bácsér) mentén épült fel, kezdetben 170-en laktak itt. 1849. július 14-én Guyon Richárd a falu közelében győzte le Jelacsics bán többségben lévő seregét - s ezzel megvívta a szabadságharc utolsó győztes csatáját.

Korábban jelentős szerepe volt a mezőgazdasági birtoknak, a fémfeldolgozó vállalatnak és a téglagyárnak. Mára társadalmi vállalataink magántulajdonba kerültek. Több helybeli magánvállalkozó is sikeresen gazdálkodik. Falunknak van óvodája, általános iskolája, könyvtára, egészségháza. Számos író, képzőművész, színész, zenész és újságíró pályafutása indult a faluból. Lajkó Félix és Rúzsa Magdolna is Kishegyesen kezdte a karrierjét. Művelődési életünk mozgatója a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Az Egység Sportegyesület keretében pillanatnyilag a labdarúgó, sakk és a női kézilabda szakosztály működik, Évenkénti rendezvényeink a Dombos Fest, Anna-napok, Csépe-emléknap. Havonta megjelenik a kishegyesiek lapja a Szó-Beszéd. Önkéntes Tűzoltó Testületünk 140 éves múltra tekint vissza. A faluban több civil szervezet működik sikeresen.


A falu története

Kishegyes Bácska közepén a Telecskai dombok áltál körülvett katlanban fekszik, egy községet alkot Szikiccsel (Lovćenac) és Bácsfeketeheggyel. A tartomány egyik legkisebb községe, területe mindössze 181 km2. Magyarok, Crna Gora-iak, szerbek és más nemzetiségek lakják.
Hegyes nevű községgel 1476-ban találkozunk először a vármegye megnevezése nélkül, amikor a Maróthiak Tisza-vidéki birtokait számba vették. Ebben a felsorolásban van: Szegegyház, Feketeegyház, Két-Sopronya, Kutas, továbbá Nagyhegyes és Kishegyes. A két falu a velük felemlített többi helységből következtetve, kétségkívül a mai Hegyes határában volt. Van azonban egy tizennégy évvel korábbi dokumentum, ahol szó van egy H e g y e s t h u r o l nevű pusztáról. 1462. február 16-án Mátyás király anyjának, Erzsébetnek kérelmére udvara díszesebb tartására a dokumentumokban felsorolt településeket és pusztákat annak adományozza.
A történelmi dokumentumokban eddig követhető nyomon a falu, a föld belseje azonban másról regél. Népvándorláskori leletek kerültek elő 1906–1907-ben.
Az 1522-ből ránk maradt dézsmalajstrom – igaz hiányzik a hegyesi összeírást tartalmazó rész – igen tanulságos jegyzék. Devecser (ma Szenttamástól északra elterülő határrész neve) faluban Johannes Hegesy, Betheren (Béter valószínűleg a mai Temerin vidékén volt) Blasius Hegesy jobbágyok dézsmát fizettek.
A vidék pusztulása 1514-ben kezdődött meg. A Dózsa-féle felkelés az anyagi károkon, rombolásokon, állatelhajtásokon kívül mérhetetlen sok emberáldozatot is követelt.
Mindezt tetézte a mohácsi vereség. A csata után a győztes I. Szulejmán szultán és nagyvezére a Duna-Tisza közén vonultak haza hadseregük élén. Az intézményes török hódoltsági Buda eleste után 1541-ben kezdődött. A mohácsi vész után a falu teljesen elnéptelenedik, azonban nem tudjuk, hogy pontosan mikor. Az elnéptelenedés tényét a szegedi nahije 1553-54. évi török adóösszeírása megeőrsíti. Az összeírást megelőzi az 1552. márciusi török elleni szegedi lázadás. A kezdeti siker után, a török hadsereg előnyomulása elöl a röszkei lakosok Hegyesre menekülnek, itt találja őket az említett adóösszeírás.
A későbbi török defterek adókönyvek már a szabadkai nahijében említik Kishegyest, 1580-82-ben és 1590-91-ben 18; Nagyhegyest 1580-ban 17 és 1590-ben 23 adózó házzal. A hegyesiek, 1652-ben Wesselényi Ferencnek adóznak.
1655-ben a Garamszentbenedeken bevezetett birtokadományozás során a két Hegyes Wesselényi Ádám gróf tulajdonába megy át. A 17. század végére teljesen elpusztul a két falu. 1703-ban még úgy ismerik a két pusztát, mint török kori kis falvakat. Az 1721-es hatáőrrvidékkel kapcsolatos intézkedések során, amelyek egyebek között számba veszik a kamarai birtokokat, a két falut pusztaként sorolják fel, az egyiken Kis Higyos és Nagi Higijos, a másikon Parvohygos és Magnohygios néven szerepelnek. A kamara hamarosan bérbe adja a „pusztává” süllyedt két falu határát.
Kishegyes és Nagyhegyes puszták betelepítésére döntő hatással volt Cothmann Antal 1763. évi helyszíni szemléje. Beterjesztett jelentésében a pusztákat betelepítésre alkalmasnak találta. A falu újratelepítését Kruspér Pál bácsi kamarai jószágigazgató intézte. Miután közhírré tette Kishegyes betelepítését, csakhamar jelentkeztek a Békés megyei Szentandrásról katolikus magyarok, akik bizonyos szabadságok mellett hajlandók voltak itt letelepedni. A kamarai jószágigazgató 1769 márciusában Kishegyes pusztát jelölte ki a jövevényeknek. A telepesek az év márciusában érkeztek meg. Ennek emlékére 1994 óta március 21-e Kishegyes település napja.
A falu történetében a legnagyobb esemény a magyar szabadságharchoz fűződik, 1849. július 14-én itt vívta meg a magyar hadsereg utolsó győztes csatáját Guyon Richárd honvédtábornok vezényletével Jelačić hadai ellen.

Pecze-kápolna
Fehéren izzó jel

Ha jól számolom van annak már tizenhárom éve is, hogy a Pecze család szívszorító történetét először hallottam. Azóta sem tudok elfogulatlanul gondolni a család két hátrahagyott épületére. Mélyen meghatott az elbeszélés miszerint az egyik dombtetőn álló “kastély” toronyszobája úgy van tájolva, hogy onnan látni lehessen a másik magaslaton álló kápolnát, melynek sírboltjában a gyermekként elhúnyt kislány alussza örök álmát. A Kastély – most már kimondhatjuk – az enyészeté lett, melynek torony-torzója végső agóniájában mementóként áll a falu felett. A másik magaslaton ott áll a Kápolna. Fehéren izzón mint egy JEL, a Nyugati temető fókuszpontjaként a nyári napsütésben.
Szomorú fricska ez az élet orrára: a holtak háza túlélte az élőkét.
Ehhez hasonló épületet láttam talán több százat is. Megtanultam már hogy kell őket nézni, mert az efféle régi építményeket a idő ködje valamiféle szépségmázzal vonja be, amelyet le kell hántani, ha elfogulatlanul akarjuk őket elemezni. De ahogy a sírboltban a poros, pókhálós üveglap mögött megláttam a kis gyerekkoporsót, mégsem tudtam tárgyilagos, részvétlen maradni. És ez a majd egy évszázadon is átsütő tragédia hatja át, szenteli meg az egész épületet! Ettől a romlatlan, átható szakralitástól pedig idegen minden harsányság, önhímzés. A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett. A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal, jelképezi a szellemeket és a kísérteteket. A fehér virág a gyermekáldást jelenti. Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett. A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe. A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.
Remélem , hogy ebben a fehér fényben újra otthonra lel a Megváltó meg az apostolok – s talán Ők is megnyugszanak e helyen, nézik a rájuk boruló tündöklő kupola alól a kishegyesi dombokat.

Szent Anna-templom


A község 1771-ben, imaházat, 1788-ban pedig a kegyúr, a kamara megépítette a mai templomot. A Szent Anna tiszteletére emelt templom 35 m hosszú, szélessége 13 m tornya 35 m magas, egész területe 526 m2. Ma is működő orgonáját Kovács István szegedi orgonakészítő mester készítette. A templom több átalakításon esett át. Az utolsó nagyszabású átalakítás 1939-ben volt. Ekkor kerültek a mellékoltárok és a szószék a jelenlegi helyükre. A főoltáron kívül három mellékoltár is van, amelyek leegyszerűsített barokk stílusban épültek. Joseph Franciscus Falconeri mester alkotása a főoltár kép, amit 1791-ben festett Budán. Sz. Annát és Szt. Joákimot köztük a Boldogságos Szűzzel ábrázolja. A mellékoltárok képeit Than Mór (1828-1899) óbecsei születésű festőművész festette meg Pesten, 1868-ban. Az egyik oltárkép Szent Józsefet názáreti ácsot, Szűz Mária jegyesét ábrázolja.
A harmadik mellékoltár a Lurdes-i barlangban van, műkőből készült 1938-ban Molczer Károly mérnök tervei szerint Siller Jakab kőműves mester kivitelezésében, aki egyben a három kórust is készítette. A templom falfestményei két zágrábi akadémiai festő: Rudolf Donassy és Mira Kraljević munkája. A betlehemet Berchmana zágrábi irgalmas nővér-művésznő alkotta 1950-ben. Mind a stációs képek, mind a betlehemi figurák égetett agyagból vannak.
A jelenlegi plébános Brasnyó Ferenc.